HTML

Linkblog

IndaFotó képek

Állásfoglalások, kiegészítések

2008.02.12. 10:40

A "Közvetlen kereskedelem" szekció állásfoglalása

Ahogy általában a mikro- és kisvállalkozások nagyon fontos szerepet töltenek be egy ország gazdasági életében, ugyanúgy nagyon nagy jelentősége van a mezőgazdaságban a kis családi gazdaságoknak. Védelmük és támogatásuk környezetvédelmi, társadalmi és kulturális szempontból is különösen nagy jelentőségű, ezért nem szabad, hogy egy nem rájuk méretezett szabályozási rezsim ellehetetlenítse munkájukat.

Nyilvánvaló, hogy a kisgazdaságok és a kisfogyasztók kapcsolatát más módon kell szabályozni, mint a nagy élelmiszertermelő és élelmiszerkereskedelmi cégek fogyasztókkal való kapcsolatát. A nagy cégek óriási információs és tőkefölényben vannak az egyes emberekkel, a vásárlóikkal szemben. Emellett e nagy cégek sokkal személytelenebbül, más logika, más belső szabályok szerint működnek, mint a pár emberből álló kisgazdaságok. Emiatt sokkal több előírásra, a fogyasztót védő szabályozásra van szükség esetükben. Ezek a szabályok, így például a higiéniára vonatkozó nagyon szigorú előírások, szükségesek a nagy cégeknél, ellenben túlzóak, gyakran kis méretekben értelmetlenek, ezzel lehetetlenné teszik a kisgazdaságok működését és/vagy azt, hogy közvetlenül is kiszolgálhassanak végső fogyasztókat.

További probléma, hogy a nagy üzemméretre optimalizált szabályozás nagy mértékben, többféle módon is hozzájárul a genetikai változatosság eltűnéséhez, így például a valaha volt tájfajták jelenleg gyakorlatilag be sem kerülhetnek a fajtajegyzékbe, így hivatalosan nem is szaporíthatók.

Ezért azt kérjük a kormányzattól, ismerje el, hogy a kisgazdaságok - kisfogyasztók kapcsolatában nincs meg az a kiszolgáltatottság, amely a jelenlegi szabályok jórészét indokolja, lássa be, hogy a kistermelők esetén a legfőbb garancia maga az ember, aki a nevét adja a termékéhez. Kérjük továbbá, hogy tekintsen minket, állampolgárokat felnőtt, felelős döntéseket hozni képes embereknek, így a biztonságunkat ne tiltással próbálja növelni, hanem informálással, a kistermelők és a termékeiket választók képzésével.

Nagyon határozottan kérjük, hogy nagyon nagy mértékben egyszerűsítsük le a kistermelőket érintő szabályokat, bátran vegyük át az európai gyakorlatból a legélenjáróbb megoldásokat.

Almássy Tamás

OT 2008, PÉCS
Élőfalu szekció állásfoglalása
Az Élőfalu szekció - folyamatosan érvényben lévő - üzenete a Zöld mozgalomnak


Mottó: „Ismerjük meg a  természetet és a természetünket, hogy képesek legyünk örülni egy olyan világnak, ami a harmónia és helyes arányok szerint működik. ”

Az ember, az osztatlan szent időnek teremtett, de jellemzően jelenidejűségben élő lény, mára úgy telerakta  a világot saját - az élő bolygó számára viszont többnyire fölösleges - dolgaival, hogy nem tudni, képes lesz-e valaha rendet tenni maga körül. Ahhoz, hogy újra föl tudjuk fedezni a természetet és a természetünket, le kellene lassulni és magunkat újra alkalmassá tenni az élet csodáinak és üzeneteinek befogadására. Ehhez kellenek a hiteles helyek, ahol mindezek megtapasztalhatók, megtanulhatók, ahol, a hagyományőrzés, a minőségteremtés és a kitörési pontok kérdéseire megkereshetők a ”kicsi szép „ válaszok.
És ezeket a válaszokat együtt kell megkeresnünk.
Az igazi válaszokat, mert „nincs jó élet a hamisságban”  
( Czumpf Attila)


Az élőfalvak felajánlják a zöld mozgalom számára:

 Az úton lévőknek, hozzánk érkezőknek "szellemi és fizikai tisztító kúrákat", hogy meg tudják különböztetni az ocsút a tiszta búzától (ez nekünk is nehezen megy)
 a tájban élő ember tisztességének és becsületének visszahelyezését a világ rendjébe
 kínálunk jó helyeket a jó letelepedéshez : ahol még jó a föld, jó a víz és jó a levegő és amíg nem késő (kb. 2 évünk van még…)
 a városlakó útitársainknak, szövetséget és "örökbefogadási lehetőséget", amíg nem laknak velünk
 környezetbarát, szelíd technikák (építészet, szennyvíztisztítás, energiaellátás, stb.) mintáit, a személyes tapasztalataink jó alapot nyújtanak az életszerű környezeti nevelési programok a gyakorlati kipróbálásának (erdei iskola, életmódtábor)
 helyi, organikusan termelt élelmiszereket, kézműves termékeket
 az élőfaluk területén lehet kisebb-nagyobb találkozók szervezését
 zöldturizmus és zarándokút programokat

Mit várunk a mozgalomtól:
 élőbb együttműködést velünk,
 részesítsétek előnyben a helyben, környezetbarát módon előállított termékeket (pl. OT szervezéskor is mint itt, Pécsett!),
 használjátok fel a fenntartható használatok során szerzett gyakorlati tapasztalatainkat,
 törvénymódosító beadványaitoknál vegyétek figyelembe és képviseljétek a kistérségi települések néha eltérő szabályozási szempontjait (pl. differenciált határértékek).
 A mozgalom egészséges működését jelezné, ha az Élőfalvak kitüntetettebb szerepet kapnának, mivel e kezdeményezések a csírái egy lakhatóbb világnak, itt kristályosodnak ki, válhatnak egésszé-teljessé a zöld gondolatok, ideák.

Szeretettel és barátsággal:

a Magyar Élőfalu Hálózat (MÉH 2006).

A pécsi OT kommunikáció szekciója
szekció állásfoglalása 11 pontban
készítette: Kozák Tibor 
2008 március 29-én szombaton

 A környezetvédő civil szervezetek kommunikációs gyakorlata nem elég hatékony.
 A kevéssé izgalmas témákat is lehet vonzó csomagolásban tálalni, a kreativitás, illetve a humor az üzenetre irányíthatja a média figyelmét!
 Netre Zöldek! Az internet az új és felfedezendő kommunikációs közeg!  
 A sikeres kommunikációs stratégia része lenne a civil szervezetek közötti szakmai egyetértés hiányának kezelése. A nézeteltéréseknek sokszor nem szakmai, hanem személyes okai vannak, amelyek aztán szakmai vitákban öltenek testet!
 A ritkább, de vizuálisan megragadó megjelenésekkel garantálható volna a jelentősebb médiaszereplés!
 Tudathasadásos állapotot eredményez, hogy a civilek egyszerre megvetik az újságírókat és szeretnék általuk nyilvánosságra hozni üzeneteiket.
 Néha, hogy üzenetekkel sajtónyilvánosságot kapjanak, egyszerűen csak az anyagok hosszát kell az adott médiumhoz igazítani.
 A zöld szervezetek nem keresik elég aktívan a médiát, nem próbálnak nyomást gyakorolni a szerkesztőkre, hogy több adásidőt vagy helyet biztosítsanak a környezeti híreknek és műsoroknak.
 Pár éve a civil szervezeteknek rendezett média-kurzuson, pont a szervezetek vezetői, vagyis éppen azok, akik szinte egy személyben tartják a kapcsolatot a médiával, nem vettek részt a tanfolyamon, mintha úgy gondolnák, már eleget tudnak. A manóba nincs így!  
 Meg kellene oldani az újságírók „zöld”képzését, és a zöld szervezetek professzionálisabb médiafelkészülését, ezért Pesten egy tréninget szervezek!     
 Az Országos Találkozó az egyik legnagyobb civil eseményként, jobban kellene prezentálni a nyilvánosság felé. (pl.: 10 Pécsiből egy sem tudott, a hétvégén zajló programról!)
 Újra átgondolt szekció és idő beosztás szükséges, közé pedig 10 perc szünetet!
 Élhetőbb OT magunknak!         


Kozák Tibor újságíró
elérhetőség:
kozaktibor@gmail.com

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozója Állatvédelmi Szekciójának állásfoglalása

A magyarországi állatvédelem helyzete az elmúlt időszakban nem javult annak ellenére, hogy sokan bíztunk a EU-s csatlakozás kapcsán abban, hogy a jogszabályi kötelezettségek mellett a finanszírozási háttér is megteremtődik. Ezért a következő felhívást kívánjuk eljuttatni az EU döntéshozóinak, ezzel csatlakozva ahhoz a nemzetközi kampányhoz, melynek keretén belül európai állatvédők szólítják fel az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy végre ismerjék el felelősségüket az Unión belül élő kóbor kutyák iránt.

Felhívás 

Az EU-nak felelősséget kell viselnie a kóbor kutyákért

Az EU valamennyi tagországából származó polgárok, nyomatékosan felszólítják az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy végre ismerjék el felelősségüket az Unión belül élő kóbor kutyák iránt, és ezeket az állatokat is vegyék védelmük alá.

Sok EU-tagországban még mindig kegyetlenül, tömegesen ölik a kóbor kutyákat ahelyett, hogy egészségügyi ellátásban részesítenék őket és megakadályoznák a szaporodásukat.

A 2006-ban az EU által megszavazott Állatvédelmi Akcióterv és a 2007 őszén elfogadott Állategészségügyi Stratégia okán is itt az idő, hogy  végre felkaroljuk az EU-ban az elfelejtett állatok ügyét.

A 2007. december 13-án ratifikált szerződés úgyszintén nyomatékosan tartalmazza az EU felelősségét az állatok, mint érző, szenvedő lények iránt.

Most az a dolgunk, hogy e szándéknak eleget tegyünk.

Ezzel egyidejűleg fontosnak tartjuk, hogy jöjjenek létre olyan hazai finanszírozási formák, amelyek lehetővé teszik az állatvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátását. Az 1998-as állatvédelmi törvény nevesíti az állatvédelem finanszírozási kötelezettségeit, de ez a mai napig nem teljesült. Ezért kezdeményezzük egy hazai állatvédelmi alap létrehozását.


Pécs, 2008. március 29.

Az állatvédelmi frakció résztvevőinek nevében:
Farkas Tamás
szekcióvezető.

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozója állásfoglalása

ERDEINK JÖVŐJÉRŐL

Pécs, 2008. március 30.

1. A Környezet és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozójának résztvevői, erdeink megõrzése és jövõben kívánatos kezelése érdekében, fenntartják és megerősítik az előző években megfogalmazott állásfoglalásaikat.

2. A szakpolitikák megfelelő összhangjának megteremtése, az erdőgazdálkodási és természetvédelmi szempontok együttes érvényesítése érdekében, a hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján, javasoljuk, hogy a közcélok össznemzeti és globális érvényesíthetősége érdekében, minden állami tulajdonú erdő

-kincstári tulajdonban legyen,

-forgalomképtelen kategóriába tartozzon,

-kezelését a piaci viszonyoknak kevésbé kitett állami szervezetek, (költségvetési) szervek, vagy közhasznú társaságok lássák el,

-a kezelő szervek felügyeleti, tulajdonosi feladatait ellátó szervezetekben a közérdekű szolgáltatások teljesülésére kellő jogi szervezeti garanciákat, képviseletet kell biztosítani.

 

A „Természetvédelem aktuális kérdései” szekció

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozójának állásfoglalása a magyarországi természetvédelem aktuális kérdéseiről


1. Kérjük a kormányt, hogy az erdő-ügy állami irányítása és felügyelete kerüljön a KVVM-hez. Ily módon - a területi szervek összevonásával – az egységes zöldhatóság gyakorolná az erdészeti hatósági jogköröket is.

2. A Magyar Állam tulajdonában lévő védett természeti területek vagyonkezelői jogát adják át a nemzeti park igazgatóságok részére.

3. A nem védett állami erdők kezelése során az erdők többcélú, ökológiai és rekreációs hasznosítása kerüljön előtérbe. Ennek megfelelően a jelenlegi erdészeti Zrt-k helyett nonprofit gazdasági társaság(ok) létrehozását javasoljuk.

4. Amellett, hogy üdvözöljük a természetvédelmi őrszolgálat létszámának növekedését, kérjük a zöldhatóságok és a nemzeti park igazgatóságok szervezetének és működése anyagi hátterének további fejlesztését.

5. Kérjük a védetté nyilvánítási folyamat felgyorsítását.

 

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozójának állásfoglalása

a környezetbarát (zöld) közbeszerzés hazai előmozdításának szükségességéről


A zöld beszerzés a fenntartható termelés és fogyasztás fontos környezetpolitikai eszköze. A környezetbarát termékek beszerzése csökkenti a környezet terhelését, emellett esetenként, például a környezetbarát termékek alacsonyabb energia- és vízfogyasztásának köszönhetően gazdasági előnnyel is jár. Az ilyen beszerzési gyakorlat erős keresletet támaszt a környezetbarát termékek és szolgáltatások piacán, ami pozitív megerősítést ad a környezetbarát termékek gyártóinak és a zöld szolgáltatóknak, serkenti az innovációt, hosszabb távon hozzájárul a környezetbarát termékek és szolgáltatások árának a csökkenéséhez, emellett példát mutat a háztartásoknak is.

Magyarországon még nem alakult ki a zöld közbeszerzési gyakorlat. Míg Európában egy 2005-ben végzett felmérés szerint a nagyértékű közbeszerzési felhívások 36%-a tartalmazott környezetvédelmi feltételeket, s az európai önkormányzatoknak 19%-a folytatott intenzív zöld közbeszerzési gyakorlatot, addig itthon a környezetbarát szempontokat tartalmazó közbeszerzési felhívások aránya 26% volt, és egyetlen intenzív zöld közbeszerzést foglalkoztató önkormányzatunk sincs.

Az előrelépés érdekében az OT javasolja, hogy
1. a kormány mielőbb fogadja el a Zöld Közbeszerzési Nemzeti Cselekvési Tervet, amelyet az Európai Unió Integrált Termékpolitikája értelmében 2006 végéig el kellett volna készíteni,
2. a közintézmények beszerzéseik révén segítsék a hazai iparban az ökoinnovációt és az életciklus-szemlélet elterjesztését,
3. alakítson ki a zöld közbeszerzést ösztönző feltételeket (például a zöld közbeszerzés révén elért megtakarítások eredményét ne vonja el a közintézményektől),
4. a környezet- és természetvédő szervezetek megfelelő testületekben (pl. ÚMFT monitoring bizottságai) részt vevő képviselői szorgalmazzák, hogy a pályázati feltételek ösztönözzék a környezetbarát beszerzéseket,
5. a pályázatok kiírói ellenőrizzék a győztes pályázatokban vállalt zöld beszerzések megvalósulását, valamint
6. a környezet- és természetvédő szervezetek hozzanak létre zöld közbeszerzési munkacsoportot.

Pécs, 2008. március 29.

 

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozójának
állásfoglalása
az adó- és támogatási rendszer környezetbarát átalakításáról


A jelenlegi adó- és támogatási rendszer rendkívüli mértékben ösztönzi a súlyosan környezetszennyező tevékenységeket. Ezért szükséges az adórendszer mielőbbi átalakítása a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően, illetve a káros támogatások megszüntetése. Haladéktalanul fel kell mérni és lehetőség szerint számszerűsíteni kell ezeket a támogatásokat. A kapott eredményeket nyilvánosságra kell hozni, és a témáról társadalmi vitát kell indítani. Szükségesnek tartjuk, hogy az állam megfelelő forrásokat biztosítson annak érdekében, hogy a vita szakmailag jól megalapozott tanulmányokon alapuljon, és hogy a különböző álláspontok megfelelő nyilvánosságot kapjanak. Mind a felmérésbe, mind a társadalmi vita lebonyolításába érdemben be kell vonni a civil szervezeteket. Ezeknek a kimutatásoknak az elkészítése és a társadalmi vita lebonyolítása nem jár jelentős költséggel, így megvalósításuk elsősorban politikai akarat kérdése.
Egyúttal haladéktalanul meg kell kezdeni a konkrét intézkedések meghozatalát, köztük a következőket:
 az élőmunkát terhelő adók, járulékok számottevő csökkentése,
 a környezet védelmét elősegítő tevékenységek fokozottabb támogatása (tömegközlekedés, energiahatékonyság, biogazdálkodás stb.),
 a nehéz tehergépkocsik kilométerarányos útdíjának bevezetése az ország minden útján;
 a személygépkocsi-használattal kapcsolatos adócsalások felszámolása;
 adó kivetése a repülőjegyekre,
 a fosszilis energiahordozók felhasználására nyújtott támogatások megszüntetése,
 a földvédelmi járulék jelentős emelése és kiterjesztése,
 a bányajáradék emelése,
 a környezetvédelmi termékdíjakkal kapcsolatos szabályozás értelmezési problémáinak megszüntetése, a megelőzésre és hasznosításra ösztönző funkciók erősítése,
 a gazdasági reklámok fokozottabb megadóztatása,
 a vállalatoknak nyújtott további egyedi támogatások tilalma.
Számos ország példája bebizonyította, hogy az ilyen intézkedések kedvező környezetvédelmi hatásuk mellett társadalmi és gazdasági szempontból is előnyösek.


Pécs, 2008. március 30.

A vasúti szekció állásfoglalásai

A térségi vasutakról

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) mellékvonali vasutakkal kapcsolatos elképzeléseit átgondolatlannak, elkapkodottnak, szakszerűtlennek ítéljük. Nem csak a vasúttal kellene foglalkozni, hanem egy egységes közlekedési modellt kellene kidolgozni, és ezen belül konkrét térségekben (kistérségekben) mérlegelni az ottani vasút szerepét és lehetőségeit az összfeladat megoldásán belül. Tévedés azt gondolni, hogy létezik valamiféle térségi vasúti külön jövő, amit ki kell dolgozni, és majd működik.
A 2007. évben bevezetett „ideiglenes forgalomszünetelés” és a vasúti menetdíjak aránytalan emelése a vasúti személyszállítás térvesztését, egyes területeken a közösségi közlekedés jelentős minőségi és mennyiségi visszaesését okozta. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az intézkedés következtében fogy a (köz)vagyon, miközben az ígért megtakarítás elmaradt.
A GKM továbbra is adós maradt a térségi közlekedési elképzelések kidolgozásával, a vasútvonalak térségi kezelésének körvonalait sem dolgozta ki. Jelenleg a magán üzemeltetés és finanszírozás feltételei még elképzelés szintjén sem ismertek. Ha nem léteznek magán üzemeltető társaságok és nem történik ösztönzés ilyenek kialakítására, netán még akadályok is nehezítik, hogy ilyenek létrejöjjenek, akkor az egész kezdeményezés hamvába hal. Az kétségtelenül előrelépés, hogy a legújabban publikált elképzelések szerint az önkormányzatoknak nem vasútvonalak definiálatlan kistérségi tulajdonba vételéről kell dönteniük, hanem számukra átlátható feladatok elvállalásáról. Ettől azonban a kistérségi közlekedési (egyelőre csak vasúti) forma továbbra is definiálatlan, koncepció nélküli; csak most nem az önkormányzatok, hanem a nem létező magánvasutak leckéje, hogy gondoskodjanak róla. Mitől jelentkeznek most majd magáncégek erre a feladatra? Világos valakinek, hogy milyen feltételekkel támogatja az állam a közszolgálati tevékenységnek a piaci alapon meg nem térülő részét? Világos, hogy mi a sorsuk azoknak a vonalaknak, amelyre nem jelentkezik magánüzemeltető? Tudjuk-e garantálni, hogy ha az önkormányzat rendbe hozza az állomást és az odavezető utat, akkor egy fél év múlva a MÁV nem szűnteti meg a szolgáltatást? Vagy akár a magánvállalkozó! Jogában fog-e állni nem közlekedni? Kié a szolgáltatási kötelezettség ezeken a vonalakon? Hogyan viszonyul a vasút a kistérségi rendszer egészéhez?

A helyzet rendezése érdekében javasoljuk az alábbiakat:
1. A térségi közlekedési rendszerek kialakítása, kidolgoztatása és ezen belül a vasúti pályázatok lebonyolításának felügyeletére nevezzenek ki kormánybiztost.
2. A GKM állítson fel egy független szakértői testületet a helyi érdekeket képviselő szervezetek és a civilek (köztük a környezetvédő társadalmi szervezetek delegáltjai) bevonásával.
3. A szakértői testület nyerjen betekintést a vonalbezárással kapcsolatos GKM vizsgálati anyagba, illetve a témához kapcsolódó levelezésbe (tiltakozó levelek, beadványok). Legyen még joga betekinteni a MÁV által készített szakértői anyagokba és érdemi válaszokat kapjon a kérdéseire.
4. A szakértői testület érdemi bevonásával a GKM dolgozza ki a térségi vasúti üzemeltetés pályázati rendszerét, és a térségi közlekedési, ezen belül a térségi vasút üzemeltetés üzleti modelljét (modelljeit). Célszerű nem csupán egy-egy vonalon, hanem egybefüggő hálózatokon térségi vasúti társaságokat alakítani. Sőt, nemcsak a vasúti társaságokat kell létrehozni; hanem a megfontolandó térségi közlekedési társaságok létrehozása. Ezek a vasúti működés mellett az azt kiegészítő autóbuszos rá- és elhordó hálózatok kialakításában, valamint egy egységes jegyrendszer működtetésében, továbbá a térségi közösségi közlekedés marketing-promóciójában is szerephez juthatnának.
5. A kidolgozott elképzeléseket a végleges döntés előtt a GKM bocsássa társadalmi vitára. A döntéseket az Országgyűlés hagyja jóvá.
6. Az első körben pályázható 7-10 vonal listájára kerüljenek fel azok a vonalak is, melyek 2007. március 4. óta szünetelnek, de újraindításukra erős társadalmi igény van. (Pápa-Csorna, Kál-Kápolna-Kisterenye, Kecskemét-Fülöpszállás stb.).
7. A 2008. május 31-ével szüneteltetésre szánt 12 vasútvonal menetrendjét hosszabbítsák meg a 2010. december 31-ig, ezt nyilvánosan jelentsék be, és ezt a MÁV-START menetrendjében is foganatosítsák! Ezen időpontig dolgozzák ki és léptessék életbe azokat az intézkedéseket, amelyekkel ezek a vonalak hosszabb távon is stabilan működtethetők.
8. A pályázati kiírásra kerülő vonalak számára biztosítsák a folyamatos, meghirdetett menetrend szerinti üzemelést az üzemeltetés-váltás időszaka alatt is.
9. Tekintettel arra, hogy valószínűleg ma még vasúti személyszállítási működési engedéllyel nem rendelkező társaságok fognak pályázni, továbbá a vasúti járművek beszerzése, felújítása legalább 12, de inkább 18 hónapot vesz igénybe, ez az üzemeltetés-váltási időszak idei pályázatzárás esetén legkorábban 2009 decemberében érhet véget, de reálisabban 2010 decemberéig kellene tartson.
10. A mellékvonalak önkormányzati tulajdonlásának jogi feltételeit meg kell teremteni annak érdekében, hogy az ÚMFT ROP forrásból tudjanak forrást pályázni a vonalak felújításához, illetve esetlegesen járműbeszerzéshez.
11. Lehetővé kell tenni, hogy (különösen a teherforgalmat is bonyolító) mellékvonalak saját hálózati üzletszabályzattal rendelkezzenek, ami megfelelően biztosítja a határköltség alapú használatarányos infrastruktúra-használati díjfizetés uniós elvének teljesülését.
12. Az üzemeltetést átvevő (vasúti) társasággal kössön sokéves közszolgáltatási szerződést a GKM, és egyben (akár már a pályázati kiírásban) garantálja, hogy a vasútvonal által érintett viszonylat helyközi közösségi közlekedési hálózatának (járatstruktúrájának) és menetrendjének kialakításába a pályázó beleszólást kapjon.
13. Annak érdekében, hogy az egyes vasútvonalak minél jobb eséllyel üzemeltetőre találjanak, a kormány a helyi érdekeltek bevonásával készítsen stratégiai tervet egyes mellékvonalak fejlesztésére, életképessé tételére az alábbi szempontok szerint:
- a lakosság közlekedési ellátása, ésszerű menetrend, csatlakozások, közlekedési integráció;
- ahol lehetséges, az áruszállítás visszaállítása, a vasúti áruszállítást versenyképessé tevő gazdasági és egyéb szabályozók bevezetésével (útdíj haladéktalan bevezetése a nehéz tehergépkocsik részére, a közúti járművek fokozott ellenőrzése a tengelyterhelés és egyéb vonatkozásokban, a hétvégi kamionstop szigorítása);
- a kombinált áruszállítás ösztönzése, új rendszerű vasúti/közúti áruszállítási láncok kiépítése,
- a vasúti és közúti személyszállítás egységes költségviselésének kidolgozása;
- a személygépkocsi-használat elszámolásának jelentős szigorítása;
- a menetrendek összehangolása, a nyugat-európai elvárásoknak megfelelően a kötött pálya előnyben részesítésével;
- az elmúlt évtizedek során a vasúti hálózattól és gördülőállománytól piacellenes módon elvont fejlesztési források visszaáramoltatása;
- interregionális kistérségi hálózatok fejlesztése a határmenti régiókban, a Trianon által megszakított vasúti hálózatok összekötése;
- a vasútállomásra ráhordó személyszállítás (VOLÁN, falugondnok, magánvállalkozók) ösztönzése;
- az 50 km feletti, vasúttal is teljesíthető közúti autóbusz-közlekedés állami, illetve önkormányzati pénzügyi támogatásának tilalma,
- a vasúti csomópontokon a közút-vasút átszállító pontok, intermodális csomópontok kialakítása;
- a kerékpáros és a vasúti közlekedés összehangolt fejlesztése (vasúti kerékpárszállítás, B+R parkolók stb.);
- a honvédségi tartalék sín- és hídanyagok felszabadítása és azonnali beépítése a vasúti provizóriumok és sebességkorlátozások felszámolására;
- a fővonali pályakorszerűsítések anyagának felhasználása a mellékvonalak felújítására.

 A kamionforgalomról

A hatalmas és rohamosan tovább növekvő kamionforgalom súlyos károkat okoz a környezetben, az utakban, az épületekben és nem utolsó sorban az emberek egészségében. Ugyanakkor a kamionok üzemeltetői messze nem fizetik meg az általuk okozott költségeket. Szakértői számítások szerint évente több százmilliárd forintot tesz ki az a költség, amelyet a nehéz tehergépkocsik okoznak Magyarországon, és amelyeket nem az üzemeltetőik fizetnek meg, hanem az egész társadalom. Különösen visszás, hogy a külföldi kamionokra, amelyek az országunkon történő áthaladáskor alkalmanként akár 100 ezer forintot meghaladó kárt is okoznak, legfeljebb a 3000 forintos autópályadíjat fizetik ki (sokszor még azt sem). Rendkívül gyakori, hogy a nehéz tehergépkocsik vezetői az egyébként is laza szabályokat gyakorta megszegik.
A helyzet javítása érdekében sürgetőnek tartjuk az okozott költségeknek megfelelő útdíj kivetését a nehéz tehergépjárművekre az ország minden útján. Szükséges az ellenőrzések fokozása és a büntetések szigorítása is (a sebességkorlátozások maradéktalan betartatása, a túlsúlyos járművek drasztikus bírságolása és kényszerátrakatása stb.). Emellett fokozottan kell fejleszteni a vasúti áruszállítást, beleértve a kombinált fuvarozást (többek között a Ro-La forgalom ösztönzését a megfelelő eszközpark beszerzésével és a terminál-építés támogatásával).

Pécs, 2008. március 29.

 

Környezeti Nevelés Szekció és Erdei Iskola Szakmai Csoport
Környezet- és Természetvédelmi Szervezetek XVIII. Országos Találkozója
Pécs, 2008. március 28.

Az ENSZ „Tanulás a Fenntarthatóságért” 2005-2014 Évtizedében kérjük a kormányzat illetékes szerveitől és döntéshozóitól, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az oktatási intézmények fenntarthatóságra neveléshez és klímavédelemhez kapcsolódó feladataira.

Segítse az állam normatív támogatással és ezen felül anyagilag és szakmailag is ösztönző pályázati rendszerrel az iskolák, óvodák környezeti nevelési programjának rendszerszerű megvalósítását, az öko iskola, zöld óvoda  tevékenységeit és az  erdei iskola, óvoda programját.

Az erdei iskola program épüljön be kötelezően a tantervbe és a pedagógusoknak törvényi háttér biztosítsa az erdei iskoláztatás szakszerű lebonyolítását, aminek szervezését a jelenleg érvényes törvények egy része gátolja. Javasoljuk, hogy jusson el minden diák mind az alsó, mind a felső tagozat négy éve alatt egy-egy hétre államilag biztosított keretből erdei iskola programra.

A szociális, életviteli és környezeti kompetenciákat kiválóan fejlesztő erdei iskola, forrásain túl támogatásra van szükség az iskolában a fenntarthatóságra nevelés integrált szervezésére. Szükség lenne az iskolákban környezettan szakirányú végzettségű pedagógusok alkalmazására, akik összefogják az intézmények fenntarthatóvá tételét mind az oktatás-nevelés, mind az iskolák gazdálkodása terén.

Az iskolák megőrzését indokolja az a többletfeladat, amelyet a klímaváltozással kapcsolatos szemléletformálásban tudásmegosztásban betölt. Szülessen törvény arról, hogy a pedagógusképzéssel foglalkozó felsőoktatási (óvónő-, tanító- és tanárképző) intézményekben az erdei iskolával, erdei óvodával kapcsolatos ismeretek oktatása az intézmények minden szakán és tagozatán külön modulban, és gyakorlati képzéssel támogatva megtörténjen.  A fenntartható fejlődéssel és klímavédelemmel kapcsolatos ismeretek jelenjenek meg minden hazai felsőoktatási intézmény tantervében.

Végezetül kérjük hogy a fenti témákhoz kapcsolódó, és azok megvalósulását befolyásoló  törvények   esetében a  törvényalkotás folyamatába vonják be az érintett szakmai civil szervezeteket.

Címzettek:  Magyar Kormány
Szili Katalin, a Fenntartható Fejlődés Tanács elnöke
Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője
Régiós Fejlesztési Ügynökségek vezetői
  Oktatási és Kulturális Minisztérium
  Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium
Ifjúsági, Szociális és Családügyi Minisztérium
Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Országos Köznevelési Tanács elnöke

ÁLLÁSFOGLALÁS

 FELHÍVÁS  

Az aláíró, a vidéki Magyarország értékeinek és társadalmi, gazdasági és természeti erőforrásainak védelemben elhivatott társadalmi szervezetek, úgy ítélik meg, hogy szükség van egy olyan vidékpolitikai alapértékeket és feladatokat meghatározó dokumentum kidolgozására, amely a rövidtávú profitérdekeken felülemelkedve felmutatja a jövő vidéki és városi generációinak érdekeire alapozott vidékfejlesztési modellt. A kezdeményező szervezetek nyitottak arra, hogy az alkotó munkába befogadják mindazokat, akik ehhez szeretnének hozzájárulni és képesek felülemelkedni a jelenlegi vidékpolitikát meghatározó, pártok mögött rejtőző gazdasági csoportok önző érdekein.

Célunk a lehető legszélesebb körben elfogadott közös értékekre alapozott vidékfejlesztési jövőkép, vidékfejlesztési modell kialakítása. A jövőkép céljaink szerint kiemelten foglalkozik a gazdálkodói életforma megbecsülésével, a vidéken élők és közösségeik életlehetőségeinek biztosításával, a természeti és táji értékek figyelembevételével, egészséges, elegendő és elérhető árú élelmiszer előállításának feltételeivel.

Fontosnak tartjuk, hogy a természeti erőforrások birtoklásának kérdésében kialakítsuk véleményünket, és kérjük a társadalmi partnerektől álláspontunk elfogadását és támogatását.

Felhívásunkat, a téma rendkívüli aktualitása miatt, ki kell egészítsük a termőföld tulajdonlásának és használatának viszonyaival kapcsolatos alapelveinkkel:

A jövő vidéki és városi nemzedékének lehetőségeit nagymértékben befolyásolják a vidék nem bővíthető erőforrásának, a termőföld tulajdonlásának és használatának viszonyai. A kialakult kedvezőtlen birtokstruktúra további torzulása a vidéken maradó jövedelem további csökkenésével, gyengíti a vidék lakosság megtartó képességét, háttérbe szoríthatja a környezeti és táji érdekeket.

A földtulajdon kérdése nem csupán a vidék jövedelmének és népesség megtartó erejének fontos stratégiai kérdése, hanem egyrészt az ott élők életminőségében, a vidék biológiai változatosságot (életgazdagságot) fenntartó funkciójában, másrészt a társadalmi, kulturális sokféleségének megőrzésében is alapvető szerepe van. Ezen túl az egészséges, elegendő és elérhető árú élelmiszer előállításának is alapfeltétele. A fentiek okán úgy ítéljük meg, hogy a föld tulajdonlásának kérdése nem pusztán egy technikai törvénymódosítás, hanem partnerségre alapozott, társadalmi egyeztetéssel és részvétellel lebonyolított előkészítést igényel, amelyben az érintett társadalmi csoportok és képviselőik kifejthetik álláspontjukat, érveiket.

Érzékelve a jelenleg meglévő erőteljes változtatási szándékokat, a következőket tartjuk elengedhetetlenül fontosnak:
 A termőföldről szóló 1994. évi törvény csak a parlamenti pártok teljes és a társadalmi szervezetek túlnyomó részének konszenzusával legyen módosítható! Véleményünk szerint a vidék legfontosabb erőforrásának birtoklását 2/3-os törvényben kell szabályozni.
 A külföldiek termőföldtulajdon szerzését korlátozó intézkedés meghosszabbítását kezdeményezze a Kormány 2011-ról 2014-re kiterjeszteni mielőbb, kihasználva az EU-val kötött társulási szerződésben erre fenntartott lehetőséget! Addig is szerezzen érvényt a jogszabályokban lefektetett korlátozásoknak, a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel vessen gátat minden kijátszási kísérletnek, tegyen lépéseket a korábbiak felderítésére és a törvényes állapot helyreállítására. 
 Kezdeményezze a Kormány az EU-nál annak a diszkriminatív csatlakozási szerződési kikötésnek a megváltoztatását, amely a termőföld forgalom szabályozását a tőke szabad áramlása szabályozása szerint kell esetünkben megítélni, míg az EU 15 régebbi tagállama és a velünk együtt csatlakozott Málta esetében nem!
 Készüljön mielőbb olyan társadalmi konszenzuson alapuló mezőgazdasági üzemszabályozás, amely a vidék jövedelmét, versenyképességét, megtartó képességét növeli, előnyben részesítve a régóta helyben lakó, megfelelő szakirányú hazai képzettséggel rendelkező, életvitelszerű gazdálkodásával a vidéki megélhetést szolgáló vállalkozásokat!
 Mindaddig, amíg a kizárólag hazai döntést igénylő kérdésekben nincs nemzeti konszenzus, függesszék fel az állami tulajdonban lévő termőföldek privatizációját.
 Az SPS (Single Payment Scheme) bevezetése a rendezetlen hazai földtulajdonlási és használati rendszerben ellenkezik a hazai gazdák többségének érdekeivel. A történelmi alapú bázishoz kötött kifizetés gazdák ezreit zárhatja ki a támogatási rendszerből, ezzel tönkremenetelüket előidézve. Az SPS bevezetésére irányuló lépéseket ezért fel kell függeszteni. Ennek bevezetésére 2013-ig semmi nem kötelezi Magyarországot.
 Az erőteljes lobbi erővel rendelkező tőkések, tőkéscsoportok spekulációs érdekeivel szemben a magyar állam tulajdonában és a nemzeti parkok kezelésében lévő területek jelenlegi státusza ne változzon!
 Módosítsák az állami vagyonról szóló törvényt, ezzel biztosítsák, hogy a nemzeti parki igazgatóságok az állami tulajdonú földeket bérleti díj nélkül használhassák!
 Történjenek érdemi lépések arra, hogy az állami termőföldek használatában valóban előtérbe kerüljenek az életvitelszerűen gazdálkodó helybeliek!

Budapest, 2008. április

Aláírók:

Magyar Biokultúra Szövetség
Czeller Gábor elnök

Győr- Moson- Sopron Megyei Agrárkamara
Dr. Roszík Péter elnök

Nyugat- Dunántúli Biokultúra Egyesület
Kiss Attila általános alelnök

Magyar Természetvédők Szövetsége
Dr. Farkas István

A Nemzetközi Fejlesztés szekció Állásfoglalása

12 globális képzés javaslat a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosához


Tisztelt Jövõ Nemzedékek Országgyûlési Biztosa!

Noha személyében sajnos még nincs megválasztva, a törvény életbe lépett, így reméljük hamarost megkezdheti munkáját és foglalkozik javaslatunkkal.

A jövõ nemzedékek jogainak biztosítása érdekében az egyik legalapvetõbb feladatnak tartjuk a társadalmi tudatosság növelését ezen a téren.

Kérjük ezért, tegyen javaslatot jogalkotásra (amint erre az országgyûlési biztosokról szóló törvény 27/B. § (3) d) pont feljogosítja), hogy a jövõ nemzedékek iránti felelõsségre nevelés megjelenjen az oktatás és a közvélemény formálás minden területén.


Konkrét javaslataink, amelyek tovább bõvíthetõk és pontosíthatók:

1. A fõ társadalmi tudatformáló eszközöknél:

a) Reklám: a különféle (különösen a jelentõs ökolábnyomú tevékenységrõl szóló, pl. autó, lakás) reklámokhoz kapcsoljanak hozzájuk alkalmazott globális képzés formulákat. (Analógiák: a dohányreklámoknál a "káros az egészségre", a gyógyhatású készítményeknél a "kérdezze orvosát..." figyelmeztetések. Az EU most tárgyal arról, hogy az autóreklámok egynegyed terjedelemben a fogyasztásról és káros anyag kibocsátásról kell szóljanak.) Pl. „Mielõtt hallgat e reklámra, gondoljon arra, hogy a Földet utódainktól kaptuk kölcsön."
A társadalmi célú reklámok között is kapjanak kiemelt lehetõségeket a hosszú távú felelõs gondolkodásra nevelõ reklámok.

b) Internet: minden internet keresésnél a találati lista (a fizetett találatokhoz hasonlóan, társadalmi célú hirdetésként) kínáljon tájékozódást az adott kereséshez kapcsolódó globális képzésrõl, az adott keresésben szereplõ dolgok hatásáról a globális válságra, stb.

c) Média: pl. a régóta és általánosan használt idõjárás jelentéseknél mindenféle médiában ökológiai adatokat is tegyenek közzé.

d) Filmek: ne csak korosztályi besorolást kapjanak a filmek, hanem pozitív, semleges vagy negatív minõsítést is a jövõ nemzedékek szemszögébõl nézve.


2. Kapcsolódjanak az adott helyzetre konkretizált „Jövõ nemzedékek iránti felelõsség" képzések és lehetõleg vizsgák kötelezõen, ill. ahol ez nem lehetséges, ajánlottan minden olyan tevékenységhez, ami jelentõsen befolyásolhatja a jövõ nemzedékek életfeltételeit.

Ennek egy lehetséges mérõszáma az ökológiai lábnyom. Kapcsolódjon ilyen képzés általában minden döntéshozóvá váláshoz, jelentõs ökolábnyomú tevékenység kezdéshez, stb.

Ezek a képzések segítsék az embereket a globális és hosszú távú gondolkodásban, a jólinformált döntésekben, hogy elkerülhessék az õket és utódaikat késõbb érõ negatív következményeket. Legyen ilyen vizsga

a) minden iskolavégzésnél: az általános iskola befejezéséhez, érettségihez, diplomázáshoz, doktorátushoz, posztgraduális végzéshez, stb. (s a különféle tantárgyak példatáraiban és gyakorló anyagaiban jelentõs arányban szerepeljenek jövõ nemzedékek iránti felelõsségre nevelõ feladatok),

b) nem-formális oktatásokhoz, különösen a jelentõs ökológiai lábnyommal járó tevékenységekre felkészítõ tanfolyamokhoz, mint pl. a jogosítvány szerzéshez, gépkezelõi képzésekhez, (s pl. a nyelvtanfolyamok példatáraiban és gyakorló anyagaiban jelentõs arányban szerepeljenek a jövõ nemzedékek iránti felelõsségre nevelõ feladatok),

c) állami támogatásokhoz: szociális támogatáshoz, abortuszhoz, lakástámogatáshoz, gyermeknevelési támogatásokhoz, stb.

d) életfordulókon (adódó lehetõség az állami bejegyzés igénylése): házasságkötéshez, gyermek anyakönyvezéshez, bölcsõdei, óvodai, iskolai beíratáshoz,

e) vásárlások kapcsán (adódó lehetõség az állami bejegyzés igénylése): gépjármû és ingatlan vásárláshoz, a repülõjegy és ma még nem regisztrált gépjármûvek (pl. quad) vásárláshoz is, (és javasoljuk, hogy kezdeményezze ezek kötelezõ nyilvántartását),

f) gazdasági tevékenység kapcsán (adódó lehetõség az állami bejegyzés igénylése):
- vállalkozás bejegyzéséhez, telephely létesítéshez,
- építési stb. engedély kérelemhez,
- munkaviszony létesítéshez (a munkavédelmi, tûz- és katasztrófavédelmi oktatásokhoz kapcsolódóan), stb.,
(kiemelten a jelentõs ökolábnyomú gazdasági szektorokban: kereskedelem, mezõgazdaság, erdõgazdálkodás, turizmus, építõipar, építõanyag ipar, energia szektor, hulladék kezelés stb.),

g) szervezetek létrehozásához (adódó lehetõség az állami bejegyzés igénylése):
- cég, egyház, civil szervezet, párt, média stb. alapításhoz,

h) minden döntéshozóvá váláshoz, vezetõi kinevezésekhez:
- cégeknél, egyházaknál, civil szervezeteknél, pártoknál, médiában stb.
- állami kinevezéseknél: oktatásban, közigazgatásban, intézményekben, hadseregben, stb.
- választások elõtt már a jelölt listára fölkerüléshez, stb.

Sok erõt kívánunk munkájához!

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII.
Országos Találkozója (Pécs, 2008. március 27-30.) állásfoglalása
a készülő Országos Ökoturizmus Fejlesztési Stratégia (OÖFS) kapcsán


•    Az Országos Találkozó (OT) üdvözli az OÖFS következetes fenntarthatóság szemléletét, tartalmát.
•    Az ökoturizmus stratégiai teljes célrendszere támogatható, támogatandó az OT részéről.
•    Támogatjuk azt a megközelítést, hogy az ökoturizmusban a természet, a helyi lakosság érdekei az elsődlegesek a szűk értelemben vett gazdaságéval szemben.
•    Üdvözöljük a prioritások sorában a „természetvédelemmel, környezeti neveléssel és ökoturizmussal foglalkozó civil szervezetek” megjelenítését együttműködő, érintett szervezetként.
•    Reméljük, hogy az OÖFS szemlélete érdemi hatással lesz a turizmus szakma egészének szemléletére, és a turizmus szakma a fenntarthatóságot, a (természeti) erőforrások észszerű használatát nem csak e turizmus területén vallja kötelességének, hanem a szakma egésze fogadja el az ökoturizmust „filozófiának”.
•    Elvárjuk, hogy az OÖFS sikeres végrehajtása érdekében rendeljenek a stratégia mellé végrehajtási eszköztárat: jogszabályt, költségvetési forrásokat, struktúrát, monitoringot és mindezekhez határidőket.
•    Javasoljuk, hogy a közösségi közlekedést tekintsék az ökoturizmus eszközének, és ezért ilyen célú fejlesztését illesszék be a stratégiába.
•    Az OÖFS által említett indikátorok döntően csak a „turisztikai paramétereket” mérik, nem foglalkoznak a környezetterheléssel. Pedig „A környezeti monitoring rendszer megléte a természetvédelem, és ezzel az erőforrások megőrzésének aktív formáját jelenti.” E téren további munka szükséges.
•    A tanulmány szinte kizárólagosan a NP Igazgatóságok ökoturisztikai tevékenységét vizsgálja. Ennél sokkal színesebb a paletta, így számos civil szervezet ért már el eredményeket a területen. Javasoljuk a tanulmány kiegészítését ebben a vonatkozásban.
•    Felajánljuk részvételünket és munkánkat az Ökoturizmus Bizottságban, melyet a KVVM és az ÖTM hoz létre a terület tennivalóinak koordinálása végett.
•    „A környezettudatos nevelés megfelelő módszertanának kidolgozása a jövőben az egyik legjelentősebb feladat és kihívás az ökoturizmusban és az oktatásban egyaránt.„ Ehhez (is) kínálnak partnerséget a zöld NGO-k.

Pécs, 2008. március 30.
                                                               Környezet- és Természetvédő Szervezetek
                                                                             XVIII. Országos Találkozója

Almássy Tamás kiegészítése az allergia-parlagfű szekció ismertető szövegéhez:
A parlagfűirtás aggályos…
Az allergia népbetegséggé vált. A „megoldásként” ajánlott parlagfűirtás azonban környezetvédelmi és észszerűségi szempontokból meglehetősen aggályos. Miért?
Mert csővégi, nem kezeli az okot csak a tüneteket enyhíti, ha enyhíti
Nem a parlagfűtől van allergiánk. Ha nem szennyeznénk agyon a környezetünket, magunkat, ha normális, emberi léptékű társadalomban élnénk, ha nem használnánk MŰanyagokat, akkor elenyésző problémát jelentene a parlagfű pollenje. A parlagfű pollenje és a rajta megtapadó szennyező anyagok csak az utolsó cseppet jelentik a szervezetünk számára. Az immunrendszerünket túlterheljük, a rengeteg, az élő rendszerek számára ismeretlen vegyi anyaggal túlfeszítjük a húrt, s a sor végén a pollen beteszi a kaput. Minderre csak egy példa: Japánban a japánfenyő pollenje okoz például allergiát. De „meglepő” módon elsősorban nem azoknak, akik sok fenyő közelében élnek, hanem jóval inkább azoknak, akik autópályák mellett laknak. A légszennyezésnek nagyobb a szerepe, mint a pollennek.
Az allergia valós kezelése összetett gondolkodást igényel(ne) tehát, az összes kiváltó ok korrekt bemutatását, tisztességes felvilágosítást a megelőzés lehetőségeiről, az egyes emberek, szülők felelősségéről, és természetesen azt, hogy a közpénzeket is arányosan és ésszerűen költsük el, azaz például ne a csővégi megoldásokra koncentráljunk.
Mert hamis azzal érvelni, hogy nem őshonos
Mi, magyarok, „szerencsés” helyzetben vagyunk, mert arra hivatkozhatunk, hogy egy agresszív, invazív, nem őshonos növény a fő kiváltója az allergiás megbetegedéseknek. Természetvédelmi szempontból indokolható is, hogy fellépjünk a parlagfű ellen, de ezen az alapon még számos növény gyérítése indokolható, hogy csak kettőt mondjak a méhészek által oly kedvelt akác és selyemkóró. De tudható, hogy más országokban más, általában őshonos növények váltják ki az allergiát, s az is, hogy nálunk is vannak őshonos allergének. Ha ki is irtanánk a parlagfüvet, már csak ezért sem tűnne el az allergia.
Mert nem vagyunk „istenek”
A parlagfű kiirtása, az, hogy erre kísérletet teszünk, azt jelenti, hogy mi birtokában vagyunk az isteni tudásnak, amely révén eldönthetjük, ki élhet és ki nem. Valóban?
Mert etikátlan
Mi emberek tönkretesszük a világot magunk körül és a magunk számára is. Előbb-utóbb feltűnik, hogy ez így nem jó nekünk. S akkor azt állítjuk, hogy a probléma megoldása az lesz, ha eltüntetünk egy fajt a föld színéről. Mi okoztuk a problémát, s ahelyett, hogy kezelnénk, kikiáltunk egy élőlényt bűnbaknak.
Mert „a parlagfűháború környezeti nevelési hiba”
„Nekünk, környezeti nevelőknek, a környezettel való minél harmonikusabb együttélésre nevelés a célunk. S erre bizony igen nagy szükség is van, mert az immár földgolyó-méretű természetpusztítás gyökere éppen az a helytelen emberi hozzáállás, hogy a természetet legyőzni kell. Évszázadok óta leigázni törekszünk a természetet, ahelyett, hogy megtanulnánk a vele, benne való együttélés szabályait. És a parlagfű-irtóhadjárat bizony egyértelműen ennek a rossz hozzáállásnak az eredménye. Annak az alapállásnak a folyománya, hogyha nekünk, embereknek valami nem tetszik természeti környezetünkben, akkor akár erőszakkal is "elintézzük a kellemetlenkedőt".
Van egy másik gond is azzal, hogy folyton csak a parlagfüvet emlegetjük bűnbakként. Az, hogy az allergia sok-tényezős betegség. A természeti folyamatok többsége ilyen: nem vezethető vissza egyetlen okra. Csak rendszerszemlélettel lehet megközelíteni. Ha mi ezzel szemben azt a gondolatot sugalljuk, hogy ma majd egy tényező megváltoztatásával megoldjuk a kérdést, akkor nagy hibát követünk el. Azt a hibát, amely irdatlan sok kárt okozott már a Földnek. A megengedhetetlen leegyszerűsítés — a redukcionizmus — hibáját.
Aki bízik a parlagfűháború sikerében, az — tetszik, nem tetszik — természetidegen gondolkodásmódot követ. A természet legyőzésére nevel; nem a megértésére.” Idézet Victor Andrástól.
A környezetvédelmi aggályokon kívül az ésszerűség is megkérdőjelezi a jelenlegi kampányokat, kormányzati és civil akciókat, ugyanis
Teljesen reménytelen
A parlagfüvet nem fogjuk kiirtani Magyarországról. Nem azért, mert hanyag magyarok vagyunk, hanem például azért, mert itt érzi jól magát. Molnár V. Attila és Horváth Orsolya debreceni botanikusok cikke szerint (Élet és Tudomány, 2005/20 626-. 628.p.) Európában a mi éghajlati viszonyaink hasonlítanak leginkább az eredeti élőhelye körülményeire.
Ráadásul ennek a szépnevű növénynek a magjai 40 évig is csíraképesek a talajban. Azaz 40 évig kéne tökéletesen megakadályozni nekünk (és a szomszédos országoknak), hogy akár egyetlen növény is magot hozzon, ahhoz, hogy sikerüljön eltüntetni.
Gyéríteni se így kell
A kaszálásnak nincs túl sok értelme. A kaszálás nem akadályozza meg a virágzást, legfeljebb késlelti. A növény egyre alacsonyabb lesz, a legalsó oldalhajtásaiból hoz virágot, s „érzi”, hogy egyre kevesebb ideje van a reprodukcióra, ezért egyre gyorsabban hoz virágot. Ezeket az alsó hajtásokat a kasza nem éri el. A kaszálástól valamit csökken a pollenkoncentráció, talán időben is később jelentkezik, de ez a kis könnyebbség is csak akkor elérhető, ha országosan teljesen egybehangoltan zajlik, azaz óriási kiadások és cserébe nagyon mérsékelt eredmény.
A tövestől való kihúzás természetesen azt a növényt elpusztítja, de mennyi az esélyünk 10 milliárd növény kihúzására? S mindezt nyáron, kesztyűben, védőmaszkban…Maximum a saját kiskertünkben jutunk ezzel valamire.
Ökologikusan gondolkozva, elméleti szinten is belátható, hogy nem kaszálni kell elsősorban. A parlagfű, a nevében is benne van, a bolygatott területek növénye. Ha sikeres is a kaszálás egy évben, a következő évben a földben 40 évre elegendő készletből újra a parlagfű fog kihajtani. Ehelyett arra kéne koncentrálni, hogy a szukcessziót támogassuk, ahol lehet, felgyorsítsuk, hogy egy olyan életközösséget hozzunk létre, amely már nem nyújt kedvező életfeltételeket a parlagfű számára. Ehhez persze jobban át kéne gondolni az emberi tevékenységet, hogy csak ott bontsuk meg a talajt és az azt takaró növényi közösséget

Ellenérvek Almássy Tamás leveléhez

Almássy Tamás levele sokkal több igazságot tartalmaz, mint tévedést, vagy vitatható állítást, de azokat sem lehet szó nélkül hagyni.

Vannak fontos ellenérveim a komolyan vitatható, cáfolandó, téves érveivel szemben. A legfontosabb ellentmondások az alábbiak.

1. A parlagfű irtása egyrészt nem kizárólag „csővégi”, azaz tüneti kezelés, legfeljebb akkor, ha azt csak a teljes allergia-problémakörnek egy a többi tényezővel teljesen azonos súlyú, azoknál semmiben nem jelentősebb tagjaként vizsgáljuk. Ez azonban nem helyes, mert a parlagfű jelentősége ma a többinél sokkal nagyobb, és ez akkor is igaz, ha a történelmi okokat nem vitatjuk.

2. Almássy okfejtése alapján a gyógyászatként ismert fogalomba is bele lehetne kötni, mert a gyógyszerek többsége nem oki, hanem csak tüneti hatással rendelkezik, és ezért még a „gyógy”-szer megnevezés is elvitatható lenne. Tiltsuk be talán a gyógyászat és a gyógyszer szavak használatát a szenvedések enyhítése tekintetében, csak azért, mert ilyenkor nem eredményeznek maradéktalan meggyógyulást??? Nevezzük a tünetkezelést megkülönböztetve orvoslásnak, az ilyen szereket orvosságnak, mert azért mégiscsak orvosok alkalmazzák azokat??? (Még egy darabig, aztán majd a benzinkutasoktól kérhetünk tanácsot!) A megkülönböztetés nyilván felesleges szőrszálhasogatás lenne, bár szigorú nyelvészi logikával így lenne helyes!

3. A „csővégi”, azaz tüneti kezelés fontosságára is orvoslási-gyógyászati párhuzamot mondok. Sok egyébként nem nagyon veszélyes, jól kezelhető, de véglegesen többnyire meg nem gyógyítható betegség átmeneti tüneteibe simán bele lehetne halni tünetkezelő orvosságok nélkül, tehát nem mondhatjuk, hogy ne is törődjünk a tünetek „csővégi” kezelésével, ha nem tudjuk oki kezeléssel megszüntetni az alapbetegséget. Csak egy konkrét, e témától nem távoli példát mondok az asztmások tünetkezelő, fulladást, esetenként szívmegállást megelőző hörgőgörcs-oldó szereit. Ezektől sem múlik el az asztma, de életben marad a beteg! Ez sem jelentéktelen eredmény, ha előbb-utóbb (állítólag) mindannyian meghalunk is!

Összefogottabb véleményem honlapunkon megtalálható:
www.abosz.hu/idoszerukerdesek.html#parlag

Összességében mindig, minden fontos kérdésben a nyitott egyeztetések híve vagyok, és nem mások elhallgattatásáé (egyik irányban sem). Talán az asztmások hörgőgörcs-oldó szereivel sem kell foglakozni, azokat sem kell fejleszteni, amíg az asztmát magát nem tudjuk eredményesen meggyógyítani vagy megelőzni???

Almássy Tamás egyéb felvetéseinek többsége egyébként teljesen indokolt, csak – sajnos – a döntéshozók az egész világon mélyen az ő általa (illetve az én általam, vagy bármelyik, józan paraszti észjárással is még gondolkodni képes ember által) elvárható felelősségi szint alatt tevékenykednek. Nem csak a parlagfű témában, hanem az egész környezet- és természetvédelem ügyében is, amelyek nélkül persze az egészségvédelem sem igazán értelmezhető!

Ilyen alapon az OT akár az összes többi témáját is levehetné a napirendről, mert „önmagában, tisztességes és korrekt tájékoztatás nélkül”, a folyamatok „valós okainak kezelésére tett erőfeszítések hiányában” a környezetvédelem legtöbb területe „NEM NEVEZHETŐ környezetvédelmi tevékenységnek, azt környezetvédelmi szervezetek jó szívvel nem támogathatják”.

A magam részéről ezt nem javaslom az OT-nek, bár egészen biztos vagyok benne, hogy nélkülem is képesek helyes döntést hozni.

Budapest, 2008. március 27.

Üdvözlettel:

Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)
www.abosz.hu